„Király” térképek a Bosnyák téren

Ma már a térképeket is digitálisan szerkesztik, de a régi, kézzel rajzolt vagy nyomtatott térképeknek továbbra is nagy a szakmatörténeti értéke, sőt a gyakorlati felhasználásukra is sok példa van. A Lechner Tudásközpont Bosnyák téri telephelyén működő térképtárat Némethné Meier Éva, az Adatszolgáltató Osztály ügyfélszolgálat vezetője mutatta be.

Milyen térképeket őriz a Lechner Tudásközpont térképtára?

Két térképtárunk van a Bosnyák téren, az egyik a kataszteri, az épület földszintjén, míg a másik a topográfiai, az első emeleten található. A kataszteri térképek az ingatlan-nyilvántartás térképi ábrázolását szolgálják, melyek a települések területének tulajdoni viszonyait ábrázolják nagy méretarányban (1:500-1:10 000). A kataszteri térképtárban két térképezési időszakban készült szelvényeket tárolunk, az első csoportba az úgynevezett „Királyi” kataszteri térképek tartoznak, a másodikba az 1970–2002 között készültek. A topográfiai térképek a földfelszín mesterséges és természetes objektumait ábrázolják 1:10 000 és 1:200 000 közötti méretarányban.

Hogyan lehet a kataszteri térképtárban tájékozódni, a keresett térképet megtalálni?

A hatalmas térképállományban történő tájékozódás első lépéseként a megyék szekrényajtókra felírt nevei szolgálnak. Egy-egy megyén belül ábécé sorrendben követik egymás a települések, a szekrények tartalmáról szintén az ajtókra kívül elhelyezett számok és szöveges információk adnak felvilágosítást. A szekrényt kinyitva az ajtó belső oldalára felrögzített tartalomjegyzék sorolja fel, hogy mely települések térképei vannak az adott helyen. A fiókokban találhatjuk meg a települések térképcsomagjait, ezek első lapja egy átnézeti térkép, ami helyi koordinátarendszerben, egy négyzethálós felosztással megmutatja, hogy melyik szelvény az adott település melyik részét ábrázolja (ún. krokik).

A Királyi kataszteri térképtár elnevezés nagyon izgalmasan, regényesen hangzik, mit takar ez tulajdonképpen?

1849. október 20-án egy császári pátens rendelte el Magyarország területén a kataszteri felmérést. A térképes felmérés nem katonai, hanem polgári célból készült, hogy az ingatlanadók kivetéséhez alapul szolgáljon. A munka 1856-ban kezdődött el és egészen az 1920-as évekig folyt. Ekkor készültek azok a térképek, amelyeket a Királyi kataszteri térképtárban találhatunk. Elmondhatjuk, hogy térképészeti szempontból nagyon pontos és jó minőségű munkát végeztek eleink. A térképek elkészítéséhez használt mérési jegyzőkönyveket szintén itt őrizzük, melyek a szakma története szempontjából nagyon értékes emlékek, jól látszik belőlük, hogy a korabeli földmérők az akkor rendelkezésre álló eszközökkel is milyen precíz munkát végeztek és milyen kitűnő rajzkészséggel rendelkeztek. 

Hogyan néznek ki ezek a régi térképek?

A térképeket tussal, sablonok használata nélkül, szabadkézzel rajzolták, az akkori „kirajzolási mintának” (jelkulcs) és szabályzatnak megfelelően. A mai szemmel már szokatlan 1:2880 (ritkán 1:1440) lépték a méterrendszert megelőző régi (öl rendszerű) mértékegységek használatából, illetve a térképlapok méretéből adódik. A felmérés idején a szakma nyelve alapvetően a német volt, így a térképek előlapján szereplő feliratok jellemzően csak német nyelvűek, de szép számmal vannak kétnyelvűek, és találni olyat is ahol csak magyar nyelven tüntetik fel az információkat. Minden szelvényen feltüntették a felmérőt, azt aki „egybehasonlította” és aki ellenőrizte a térképet. A földmérő mérnökök képzése egyébként ebben az időben még Selmecbányán az Akadémián (Bergakademie 1770-1919) történt a többi testvérszakkal együtt ahol például a bánya- és kohómérnökök is végeztek. Az első időszakban színes térképeket rajzoltak, amelyek a kül- és a belterületeket egyaránt tartalmazták. A falvak határát pirossal jelölték, az épületeket, hidakat megkülönböztették az éghetőség szempontjából: pirosak voltak a tégla vagy kőépületek, sárgák az éghető anyagból építettek, kékkel jelölték az álló- és folyóvizeket, barnával az utakat. Később, az 1920-as években már monokróm térképeket készítettek.

Rendkívül mívesen megrajzolt, grafikai értelemben is élményt nyújtó térképeket láthatunk itt, de gondolom, ezek hamarosan inkább csak muzeális értéket jelenthetnek.

Ellenkezőleg, ezeket a térképeket nagyon sokáig használták, mivel még fénymásolási lehetőség nem volt, ezeken vezették a későbbi változásokat is (például a telkek megosztását, összevonását, utak, stb. építését). Alkalmanként különböző színű tollal szerkesztették fel a változásokat azért, hogy követhető legyen, hogy mikori módosításról van szó. Azután természetesen a későbbi felmérések során készült térképek fokozatosan átvették a helyüket, de például a rendszerváltás után, a ’90-es években a kárpótlásokkal kapcsolatban újra előkerültek, mivel ezeken lehetett látni az eredeti birtokszerkezetet. Sokszor még ma is nagyon jó szolgálatot tesznek ezek a régi térképek, például a kastély-rekonstrukcióknál, mivel vissza lehet követni belőlük, hogy mikor mely épületek vagy épületrészek álltak. Ugyancsak szívesen használják a tájépítészek is a parkokat ábrázoló térképeket a rekonstrukciós feladataik során, melyre jó példa az alcsúti arborétumot ábrázoló térkép. A változásvezetés egyébként ma is feladata a térképezéssel foglalkozóknak, meghatározott időnként készül az aktuális digitális állományból egy másolat, és így időben visszakereshetőek a mindenkori állapotok.

Miben különböznek a „királyi” térképektől a ’70-es évektől készült kataszteri térképek?

Az 1970–2002 közötti térképeket már nem kézzel rajzolták, hanem nyomtatott formában készültek. A megjelölt időszakból egy településre vonatkozóan, akár több felmérési időszakból is rendelkezésünkre állhatnak térképek. Itt lehet, hogy a teljes települést „újfelmérték” és térképezték, vagy csak azokat a szelvényeket „cserélték”, ahol valamilyen változás történt. A felmérés idején alkalmazott vetületi rendszerek alapján megkülönböztetünk hengervetületi -, sztereografikus-, és az 1975-ben bevezetett Egységes Országos Vetületben (EOV) készített térképeket. Az EOV rendszerben a méretarány már 1: 500, 1:1000, 1:2000, 1:4000 vagy 1:10000. Az EOV térképezési rendszerét EOTR-nek, Egységes Országos Térképészeti Rendszernek hívjuk.

A nyomdából négy sorozat érkezett be a térképekből a FÖMI-be, amelyekből egyet itt archív példányként – a felső sarokba pecsételt „ARCHÍV PÉLDÁNY el nem adható és a térképtárból el nem vihető” felirattal ellátva – megőriztek, hármat pedig egy külön szekrényben tároltak, eladás céljára – mivel fénymásolni még nem tudtak, ez volt az egyetlen módja annak, hogy akinek szüksége volt a térképre, az hozzájuthasson. Az archív példányainkat tároló szekrényeken fekete, az eladási példányokat tartalmazókon pedig piros feliratokat láthatunk, így könnyen megkülönböztetjük őket. Ezeken kívül a nyomdából szállítottak példányokat a földhivataloknak, egy köteles példányt pedig a Széchényi Könyvtárnak is. Ez az időszak 2002-ig tartott, azóta nincs térképnyomtatás, ez a terület is átkerült a digitális világba.

Ekkor már külön ábrázolták a bel- és a külterületeket, zártkerteket, persze vannak kivételek, pl. a nagyon kicsi településeknél. A papírra nyomtatott térképeken kívül készültek sorozatok pauszra, vagy az asztralon nevű speciális műanyag fóliára, melyek átlátszó és mérettartó tulajdonságait kihasználva készültek fénymásolatok (szalmiákos másolás). A térkép hordozó anyagainál nagyon fontos a jó minőség, a mérettartóság. Szakszerű tárolásuknál pedig a gyűrődés és hajtogatásmentesség mellett, a megfelelő páratartalom és hőmérsékletbiztosítása is elengedhetetlen.

Hogyan néz ki a másik, a topográfiai térképtár?

A topográfiai térképtárban szekrények helyett polcos tárolók vannak, ezeken fent találjuk a munkadossziékat, az alattuk lévő polcokon pedig a szelvényeket, egy-egy polcon egy-egy szelvény csomagja van elhelyezve. 4096 darab 1:10 000 méretarányú EOTR szelvény fedi le az országot, ezek vannak itt egy adott szakmai logika szerint, megfelelő sorrendben tárolva. Az 1:10 000 léptékű szelvények megjelölése öt számjegyből áll, például: 77-211. Itt a 77-es szám az ide tartozó 1:100 000 léptékű szelvényt jelöli, a következő három szám pedig az ezen belüli pontosabb elhelyezkedést, egy olyan szisztéma szerint, amely a területeket mindig négy kisebb részre osztja . A térkép alatt és a jobb oldalon különböző keretadatokat találunk, ezek többféle információt tartalmaznak, így alul a jelkulcsot, jobbra fent gyámrajzokat, azok alatt pedig bizonyos pontok magassági adatait. A topográfiai térképtárban archív, Gauss-Krüger vetületi rendszerben készült térképszelvények is vannak, amelyeknek más a szelvényezési rendszere. Mivel ez egy földrajzi koordináták alapján szelvényezett rendszer, az adott térképszelvények nem szabályos négyzetalakúak.

Készültek az egész országra agrotopográfiai térképek is 1:100 000 léptékben, tehát ez is egy teljes sorozat. Ezeken a magenta színű vonalak különböző területi lehatárolásokat jelentenek, számsorokkal jelölve, amelyeket a jobb oldali jelmagyarázat értelmez, jellemezve a föld milyenségét, típusát, nedvességtartalmát és megadva egyéb mezőgazdasági adatokat. A bal oldalon például a csapadék- és a széladatokat, valamint a napsütéses órák számát bemutató grafikonokat találunk.

A topográfiai térképtárból is adtak el térképeket?

Igen, azért van sok a topográfiai térképekből, mert ezekből is vásároltak/nak, például tájfutáshoz, vadászterületek lehatárolására, út-, vasút- vagy közműtervezéshez. Ezeken nagyobb területet lehet átlátni, mint a kataszteri térképeken, tehát például egy gázvezeték tervezésekor a 24 km2-t ábrázoló 1:10 000-es topográfiai térképből jó kiindulni, míg egy-egy gázbekötésnél a kisebb területet részletesebben ábrázoló 1:1000 méretarányú kataszteri térképen érdemes dolgozni. Olcsóbban munkapéldányokat is meg lehetett vásárolni, ezek nem színes kivitelűek. Azok a tervezők, akik a digitális megoldások helyett könnyebben terveznek a hagyományos módszerek segítségével, továbbra is vásárolják ezeket a topográfiai térképeket.

Mi található a munkadossziékban?

A munkadossziékban az egyes térképszelvények elkészítéséhez szükséges fázisok munkarészei vannak, a mappa belső oldalán a tartalomjegyzék, a pólyás részben pedig a munkarészek. Minden szelvényhez tartozik egy munkadosszié. A tartalomjegyzékből kiolvasható, hogy milyen munkarészek voltak szükségesek egy-egy térképszelvény elkészítéséhez. A terepen fémbetétes alaplapon szerkesztették meg a térképet, majd külön-külön pauszokra készült el a síkrajz, a vízrajz és a domborzatrajz, amelyeket a mai digitális világban egy-egy rétegként (layerként) fognánk fel.. Amikor a pauszok egymásra kerültek, ebből lett a nyomtatandó forma, a színes asztralon összmásolat.

Van-e még valamilyen érdekesség a térképtárral kapcsolatban, amit megemlítenél?

Igen, így befejezésképpen még fontosnak találnám megemlíteni, hogy a Királyi kataszteri térképek egy része digitálisan is elérhető a https://mapire.eu/hu történelmi térképtári oldalon, a kataszteri térképek között. Ugyanis azokat a térképeket, amelyek nem voltak megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Levéltár, vagy a földhivatalok térképtárában, azt mi bocsátottuk a Magyar Nemzeti Levéltár rendelkezésére, melyeket georeferálva, összeillesztve az Arcanum publikált teljes adatbázisként.